Szép is, jó is adódik az ember életében

Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.

Kerékgyártó Mihály írása a Vakok Világa című folyóirat LXXI. évf. 7-8. számában
(2010. július-augusztus)

Jókedvű, optimista embernek ismertem meg az ózdi Barta J. Béla nyugdíjast, pedig amit egy forró nyári délután a fa alatt elmesélt az életútjáról, annak alapján azt feltételezhetnénk, hogy bizonyára elege van már az egész életből. De nem! Tervei vannak, s tőle telhetően még ő segít másoknak különféle dolgokban.

– A Sáta nevű kisközségben jöttem a világra 1942. március 24-én – kezdte elbeszélését Barta J. Béla. – Édesapámat igazából nem is ismerhettem, mert kétéves voltam, amikor katonaként hősi halált halt Kassán. József bátyámat és engem nagyapám és özvegyen maradt édesanyám nevelt fel. Mindketten az ózdi ipari tanuló iskolában tanultuk ki a géplakatos szakmát. Jó volt ez az iskola, de hajnalban kellett felkelni, ugyanis az autóbusz már öt órakor indult Ózdra.

– Gondolom, akkor el is tudott helyezkedni, mint ifjú szakmunkás?

– Természetesen. Az Ózdi Kohászati Üzemek Nagyolvasztó Gyáregységében lettem karbantartó lakatos. Ez egy gázos, poros, egészségre ártalmas munkahely volt, de minden műszakban kaptunk védőitalt és védőételt. Mire megszoktam volna minden tekintetben ezt a munkahelyet, megérkezett a katonai behívó parancs. Ekkor 1962-t írtunk. Az aknavetőknél szolgáltam,majd tisztes iskolára kerültem és mint szakaszvezető szereltem le.

– A munkahelyére ment vissza?

– Nem! Időközben megtudtam, hogy a bányánál többet lehet keresni, mint a kohászatnál. Jelentkeztem a Borsodi Szénbányák Farkaslyuki Üzemébe. Úgynevezett beállító lakatos lettem. Ez a munkahely nagyon zajos volt. Tizenegy évi munka után halláskárosodást szenvedtem, ezért a főnökség egy csendes munkahelyet jelölt ki számomra, ahol 15 éven át tettem a dolgomat. Itt nagyon szerettem lenni, érdekelt a körülöttem lévő technika, technológia. Sok ötletem is volt. Ennek köszönhetően többszörös Kiváló Újító lettem. Végül a bányát felszámolták. Minden munkahelyemen kértek az arra illetékesek,hogy lépjek be a pártba, de hiába. Emiatt aztán ki is maradtam néha a jutalmazásból. Talán többre is vittem volna párttagként.

– Mi volt az elzárkózásának az oka?

– Megmondom az igazat. Drága nagyapám annak idején azt mondta: “Fiaim, kerüljétek a politikát! Nehogy belépjetek a pártba!”

– Miután 1992-ben megszűnt a bánya, hová került dolgozni?

– Az ózdi vasgyárba, ahonnan még egy tanfolyamra is elküldtek, ugyanis mester szakmunkásvizsgát kellett tennem. Ezt követően ipari tanulók gyakorlati oktatásával is foglalkoztam. Átadtam nekik a sokéves szakmai tapasztalataimat. Mire megkedveltem ezt a tevékenységet, ezt a munkahelyet is bezárták. Vagyonőr lettem a megszűnt üzem területén, mert a szakmámban nem tudtam elhelyezkedni sehol ilyen “öregen”.

– A vagyonőri munkakör meddig tartott?

– Tíz vagy tizenegy évig, már nem is tudom hirtelen. Végül ezt a munkát is “megköszönték”, így munkanélkülivé váltam. Rá egy évre szívinfarktust kaptam. Debrecenben műtöttek. Ezt követően rokkantnyugdíjas lettem. Nem sokkal ezután sokat romlott a hallásom és a látásom is.

– Eddig szinte csak a munkáról esett szó, a családról nem.

– 1966-ban megnősültem. Egy falubeli kislányt vettem feleségül, akit már az általános iskolában kiszemeltem magamnak. 1968-ban megszületett Attila, 1974-ben pedig Gábor fiunk.

– Mióta laknak Ózdon?

– 1982-ben kaptunk itt lakást a bánya jóvoltából. Hamar megszoktuk a városi életet is.

– A két gyerek számára mit tartogatott a jövő?

– Attila velünk lakik. Egészségügyi okok miatt segítségre szorul. Gábor miután leszerelt a katonaságtól, rögtön megnősült. Két kislányuk született: Lilla és Jázmin. Általános iskolások, jó tanulók. Gábor felesége az Ózdi Városi Bíróságon dolgozik, Gábor pedig az ózdi szöggyárban. Ózd-Hódoscsépányon laknak, ott építkeztek. József bátyám néhány évvel ezelőtt gyógyíthatatlan betegségben elhunyt. Két gyereke van, akik mindketten családot alapítottak.

-Mi az ön kedvenc időtöltése?

– Harminc éve gyűjtöm a bélyeget, szakköri tag vagyok. Gyakran nézegetem őket a nagyítóval. Továbbá nagyon érdekelnek a technikai vívmányok, a sport, azon belül is a labdarúgás. Valamikor játszottam is a falusi csapatban. Egy időben jártam a szívbetegek, idősek, látás- és hallássérültek klubjába, de őszintén mondom, hogy ezeket nem nekem találták ki. Sokan szinte csak a betegségekről tudtak beszélni, ami már kezdett idegesíteni. Kialakítottam egy életvitelt, ami számomra bevált. Naponta sétálok 1-2 kilométert, ha esik, ha fúj. Azonos időben kelek és fekszem. Nem szabad állandóan a betegségre gondolni, mert az még betegebbé teheti az embert. A betegség mellett a szépet és a jót is észre kell venni az életben, mert mindig adódik ilyen is. Sorstársaimnak is ajánlani tudom ezt a szemléletmódot.

Kerékgyártó Mihály

Iskolabezárás előtt Sátán – Az Isten markában

Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.

Magyar Narancs, 2010.06.10. Sáta egykori büszkesége, a Fáy-kastély előtt álldogáló asszonyokat megszólítva kiderül: a kastély a szocializmus idején évtizedekig nevelőotthonként működött, majd átadták egy magánszemélynek, aki vállalta az épület teljes rekonstrukcióját, és azt ígérte, hogy munkát ad a helybélieknek. Az eladás óta azonban semmi sem történt. “Amíg itt voltak a kastélyos gyerekek, addig szükség volt ezekre a mi jó pedagógusainkra. Én csak annyit tudok, itt a gyerekeket úgy tartják az iskolában, mintha Isten markában volnának, azért nem akarnak innen sehova elmenni. Az iskolában kitalálták, ha egy jó ember támogatná őket, felvennék a nevét, mint a futballcsapatok szokták, és a születésnapját is mindig megköszöntenék. De hol bujkál errefelé egy ilyen jó ember?” – osztja meg kétségeit az egyik, Erzsi néniként bemutatkozó asszony.

A Magyar Narancs teljes cikke itt olvasható >>

 

Poolban az egyik legjobb

Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.

A sátai Bakai Vilmost beválogatták a biliárd magyar válogatottba.
BoOn.hu – 2010.02.15.

Újabb magyar válogatott sportolója van Borsod és Nógrád megyének. Bakai Vilmos pool biliárdban került a legjobbak közé. A Sátai Általános Iskola testnevelője egy salgótarjáni klub igazolt versenyzője, edzéseit Ózdon, egyénileg tartja, mivel nincs megfelelő tudású edzőpartnere. Folyamatos gyakorlásra azonban szüksége van, hiszen márciusban a zágrábi Európa-bajnokságon képviseli a magyar színeket. Vilmos bő egy évtized előtt, még gimnazistaként ismerkedett meg sport – és a szakág alapjaival.

– Akkoriban Ózdon még működött az NB II-es csapat, a Kelly BDSE-ben szerettem és tanultam meg ezt a játékot – fogalmazott Bakai Vilmos. – Sajnos anyagiak híján a csapat feloszlott, de néhányan egyéni képzéssel igyekeztünk formában maradni. Természetesen, mint minden sportághoz, a biliárdhoz is némi tehetség és kitartás kell. Bennem ez megvan, így sikerült helyet követelnem magamnak a pool szakág válogatottjában. Rendkívül boldog vagyok, de ez a bizalom komoly felelősséggel is jár.

Bakai Vilmos ma is igazolt játékos, de már a salgótarjáni Madison SE színeiben szerepel a nemzeti bajnokságban. Ott sem lehet panasz a teljesítményére, csapata legjobbjaként menetelt előre a ranglistán. A legjobbakat pedig a szövetség összehívta egy válogatóra. Vilmos ezen „háziversenyen” az előkelő második helyen végzett, így egyértelmű volt, hogy válogatott lesz belőle. A megtisztelő jelző egy éven keresztül érvényes, mert a szövetség mindig januárban tartja a kiválasztást.

– Többen is segítettek nekem, hogy idáig eljussak – fogalmazott a biliárdos. – Mindenképpen ki kell emelnem Vizdák Lászlót, aki méltó edzőpartnerem volt addig, amíg nem költözött el. Rajta kívül Szaka Attilát és Kiss Lórántot emelném ki, ők voltak azok, akik korlátlan játék lehetőséget biztosítottak számomra. Nagyon remélem, hogy válogatottként is helyt tudok majd állni, és megfelelő szinten képviselhetem az országot és a szűkebb hazámat is. A márciusi Európa bajnokság a legfontosabb feladat most, egész biztos, hogy nagy élmény és igazi kihívás lesz a kontinens legjobbjai ellen bizonyítani.

A BoOn.hu cikke >>

 

A sátai Mária kápolna ünnepélyes átadása

Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.

2009. június 21-én, vasárnap ért véget az a három éves munka, amit Sáta Község Kultúra, Egészség, Nevelés Egyesülete kezdeményezett és szervezett és támogatóival végzett a Mária kápolna újjáépítésére. Az ünnepélyes átadási ceremónia június 21-én vasárnap történt. A Magyar Katolikus Rádió kétórás helyszíni műsort készített az átadás napján.

Tekintse meg a sátai Mária kápolna weboldalát >>

 

Berlinből és Bécsből is érkeztek küldöttek Sátára

Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.

Sáta – Május 30-án, pénteken rendezték Sáta község Szabadtéri Ifjúsági és Kulturális Központjában a III. Bükki Hegyhát Tavaszi Kulturális Fesztivált.
BoOn hír – 2008.06.3 09:04

A rendezvény fő támogatója a Demokratikus Ifjúsági Alapítvány (DIA), melynek képviseletében megjelent Lassúné Urbán Erika, a szervezet regionális koordinátora. A sátai fiatalok ebben az évben a „Local youth parliaments networking in Europe” című nemzetközi projektben vesznek részt további kilenc ország ifjúsági csoportjával közösen. Partnercsoportjaikból a fesztiválra ellátogatott Bécsből David Ebner és Abdu Efe, a Zeit Raum Verein képviseletében továbbá Berlinből Jens Inti Habermann, a Kombi Consult GmbH. küldötteként.

Délelőtt a fesztiválon fellépő fiatalok képviselőivel közös ifjúsági konferencián vettek részt a község általános iskolájában, miközben az ifjúsági téren íjászbemutató és kézműves foglalkozások (gyöngyfűzés, nemezelés, rongybaba készítés, korongozás) voltak. A kulturális bemutatók 13 órakor a zászlófelvonás után kezdődtek.

A Sátai Általános Iskoláért Alapítvány 2004-ben a Leader vidékfejlesztési program keretében vállalta, hogy kétévenként kulturális fesztivált rendez a Bükki Hegyhát települései számára. A rendezvény iránti nagy érdeklődést mutatja, hogy 9 településről 240 fellépő szórakoztatta a nézőket. A borsodbótaiak modern táncokkal érkeztek. Borsodnádasdról fellépett az Őszirózsák Nyugdíjas Klub Asszonykórusa, a Szandramóna Együttes és a MŰ-vész-HELY csoport, akiknek musical válogatása hatalmas sikert aratott. Járdánházáról népdalkör és néptánc csoport tartott bemutatót. A királdi tánccsoportok szép előadását nagy tapssal jutalmazta a közönség. Az ózdi Vadszilvák néptánccsoport nagy létszámmal és színvonalas produkciókkal lépett fel. A sátai fiatalok zongoráztak, szintetizátoron játszottak, színdarabot és néptáncokat mutattak be a tőlük megszokott igényes és látványos előadásmódban. A sátaiak egyre színvonalasabb művészeti tevékenységéről a rendezvényen megjelent Jóna István – a Diósgyőri Alapfokú Táncművészeti Iskola igazgatója – is elismerően nyilatkozott. A többszörösen díjazott upponyi Gyöngykaláris népdalkört mindig szívesen hallgatja a közönség. Szólóénekesük a 84 éves Koós Laci bácsi a fesztivál legidősebb fellépője volt. Műsorával méltán szerzett elismerést most is, hiszen többszörös Aranypáva díjas népdalénekes.

A nézők ujjongása kísérte végig a szilvásváradi Sirrah hastánccsoport bemutatóját. Táncaikban különböző stílusok: török, egyiptomi és modern elemeket láthattunk. A táncosok eszköztárában fátyol, ujjcin, kard és Ízisz szárny is helyet kapott. Csillogó, dekoratív ruháik és a látványos koreográfiáik méltóan zárták a fesztivált.