Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.
Magyar Narancs, 2010.06.10. Sáta egykori büszkesége, a Fáy-kastély előtt álldogáló asszonyokat megszólítva kiderül: a kastély a szocializmus idején évtizedekig nevelőotthonként működött, majd átadták egy magánszemélynek, aki vállalta az épület teljes rekonstrukcióját, és azt ígérte, hogy munkát ad a helybélieknek. Az eladás óta azonban semmi sem történt. „Amíg itt voltak a kastélyos gyerekek, addig szükség volt ezekre a mi jó pedagógusainkra. Én csak annyit tudok, itt a gyerekeket úgy tartják az iskolában, mintha Isten markában volnának, azért nem akarnak innen sehova elmenni. Az iskolában kitalálták, ha egy jó ember támogatná őket, felvennék a nevét, mint a futballcsapatok szokták, és a születésnapját is mindig megköszöntenék. De hol bujkál errefelé egy ilyen jó ember?” – osztja meg kétségeit az egyik, Erzsi néniként bemutatkozó asszony.
A Magyar Narancs teljes cikke itt olvasható >>