Sáta római katolikus temploma a község közepén a Kolozsvári, Kossuth és Szabadság utcák találkozásánál található. Ez a terület a falu központja, két iskola, a plébánia, üzletek, és a Fáy-kastély van még itt. A templom előtt vezet a falu főutcája, itt folyik a patak is. Maga az épület a tornyán lévő kereszttel együtt mintegy 36 méter magas. Régebben állt mellette egy valamivel magasabb, öreg nyárfa, de azt balesetvédelmi okokból a nyolcvanas évek végén kivágták.
A templom története
A templom már több mint háromszáz éves. A faluban 1610-ben önálló református egyház működött, ez a török hódoltság végére teljesen elpusztult. Egy 1696-os krónikában elhagyott katolikus templomról és licenciátus működéséről esik szó.
A törökvész után visszatelepülő lakosság teljes mértékben katolikus volt, az egyház 1734-ben alakult újjá, amikor plébániát állítottak fel számukra, miután leválasztották anyaegyházától, Csernelytől. Sátához aztán tíz filiát csatoltak 1734-ben, az első itt működő plébános Bencsik István volt. Az 1700-as évek végi egyházlátogatás alkalmával egy régi, ismeretlen időkben épített kőtemplomot találtak itt, egy oltárral, északi oldalán kis, sötét sekrestyével. A fenti képen az északi oldalt ugyan eltakarja a fa, de valóban ott található a kis sekrestye, egyébként a templom mai elrendezése ugyanilyen. A templom 1808-ban újjáépült. A főoltár a múlt század közepéig Olajbanfőtt Szent János apostolnak és evangelistáinak, a sátai templom és az egri egyházmegye közös védőszentjének (nem a legjobban sikerült) kismérető képe díszítette. 1856-ban Soltész András plébános kérésére az egri érsek átengedte a sátai templomnak a régi egri főszékesegyháznak használaton kívül helyezett nagymérető főoltárképét, melyen János evangelista látható a latiumi kapu előtt. A kép Kracker János Lukács alkotása, melyet egri tartózkodása alatt, 1765-ben, festett. Ez az egri régi bazilikának volt a főoltárképe. A bazilika oltárképe nem férvén a kis falusi templomba, széleit le kellett vágni. A festmény azóta szolgálja a templomot és a sátai egyház híveit. Az öreg templom a XIX. század elején már erősen romosodott, tetőzete beszakadt, sötét és nedves volt, a híveknek csak a felét tudta befogadni. 1806 körül Hantzel Ferenc plébános egészen új, tágas, világos templomot szeretett volna építeni, de a költségeket sem a szegénysorsú hívektől, sem a protestáns földesuraktól nem tudta begyűjteni, így Tájer György egri szemináriumi prefektus 1806 decemberében csak a régi templom bővítését rendelhette el. A templomtorony építését 1829-ben fejezték be. Az 1864. évi leltár szerint a sátai főoltár mellett Ecce Homo és Mater Dolorosa képe – Heinrich Edétől -, a mellékoltáron pedig Szent József képe látható. A templomot 1954-ben, renoválták, majd az ezredforulót követő években végeztek rajta újabb felújítási munkákat.
A sátai templom belülről: az oltár és a főhajó mennyezeti festménye
A sátai templom belseje – 1951. március 11
A plébánia
A templomtól egy rövid sétányira áll a plébánia. A plébániaházat az egri szeminárium építtette 1796-ban. Az épület későbarokk stílusú, „L” alaprajzú, kontyolt nyeregtetővel fedett. Lecsupaszított homlokzata négyablakos. Udvari homlokzata félköríves árkádokkal megnyitott tornác keskeny, lapos csehsüveg-boltozatok sorával fedve. A középső helység boltozatának törtíves keretelésű tükrében nagyméretű, sugaras Isten-szem stukkó látható. Az utcai traktus alápincézett. Az épület tulajdonosa és üzemeltetője a római katolikus egyház.
A plébánia az 1910-es években
A ki nem alvó tüzek falujában
Magyar Ferenc írása az Új Ember 1954. október 24-i számában
a sátai templomról és a helyi hitéletről
