Sáta római katolikus temploma a község közepén a Kolozsvári, Kossuth és Szabadság utcák találkozásánál található. Ez a terület a falu központja, két iskola, a plébánia, üzletek, és a Fáy-kastély van még itt. A templom előtt vezet a falu főutcája, itt folyik a patak is. Maga az épület a tornyán lévő kereszttel együtt mintegy 36 méter magas. Régebben állt mellette egy valamivel magasabb, öreg nyárfa, de azt balesetvédelmi okokból a nyolcvanas évek végén kivágták.
A templom története
A templom már több mint háromszáz éves. A faluban 1610-ben önálló református egyház működött, ez a török hódoltság végére teljesen elpusztult. Egy 1696-os krónikában elhagyott katolikus templomról és licenciátus működéséről esik szó.
A törökvész után visszatelepülő lakosság teljes mértékben katolikus volt, az egyház 1734-ben alakult újjá, amikor plébániát állítottak fel számukra, miután leválasztották anyaegyházától, Csernelytől. Sátához aztán tíz filiát csatoltak 1734-ben, az első itt működő plébános Bencsik István volt. Az 1700-as évek végi egyházlátogatás alkalmával egy régi, ismeretlen időkben épített kőtemplomot találtak itt, egy oltárral, északi oldalán kis, sötét sekrestyével. A fenti képen az északi oldalt ugyan eltakarja a fa, de valóban ott található a kis sekrestye, egyébként a templom mai elrendezése ugyanilyen. A templom 1808-ban újjáépült. A főoltár a múlt század közepéig Olajbanfőtt Szent János apostolnak és evangelistáinak, a sátai templom és az egri egyházmegye közös védőszentjének (nem a legjobban sikerült) kismérető képe díszítette. 1856-ban Soltész András plébános kérésére az egri érsek átengedte a sátai templomnak a régi egri főszékesegyháznak használaton kívül helyezett nagymérető főoltárképét, melyen János evangelista látható a latiumi kapu előtt. A kép Kracker János Lukács alkotása, melyet egri tartózkodása alatt, 1765-ben, festett. Ez az egri régi bazilikának volt a főoltárképe. A bazilika oltárképe nem férvén a kis falusi templomba, széleit le kellett vágni. A festmény azóta szolgálja a templomot és a sátai egyház híveit. Az öreg templom a XIX. század elején már erősen romosodott, tetőzete beszakadt, sötét és nedves volt, a híveknek csak a felét tudta befogadni. 1806 körül Hantzel Ferenc plébános egészen új, tágas, világos templomot szeretett volna építeni, de a költségeket sem a szegénysorsú hívektől, sem a protestáns földesuraktól nem tudta begyűjteni, így Tájer György egri szemináriumi prefektus 1806 decemberében csak a régi templom bővítését rendelhette el. A templomtorony építését 1829-ben fejezték be. Az 1864. évi leltár szerint a sátai főoltár mellett Ecce Homo és Mater Dolorosa képe – Heinrich Edétől -, a mellékoltáron pedig Szent József képe látható. A templomot 1954-ben, renoválták, majd az ezredforulót követő években végeztek rajta újabb felújítási munkákat.
A sátai templom belülről: az oltár és a főhajó mennyezeti festménye
A sátai templom belseje – 1951. március 11
A plébánia
A templomtól egy rövid sétára áll a plébánia. A plébániaházat az egri szeminárium építtette 1796-ban. Az épület későbarokk stílusú, „L” alaprajzú, kontyolt nyeregtetővel fedett. Lecsupaszított homlokzata négyablakos. Udvari homlokzata félköríves árkádokkal megnyitott tornác keskeny, lapos csehsüveg-boltozatok sorával fedve. A középső helység boltozatának törtíves keretelésű tükrében nagyméretű, sugaras Isten-szem stukkó látható. Az utcai traktus alápincézett. Az épület tulajdonosa és üzemeltetője a római katolikus egyház.
A plébánia az 1910-es években
A ki nem alvó tüzek falujában
Magyar Ferenc írása az Új Ember 1954. október 24-i számában
a sátai templomról és a helyi hitéletről (részlet)
Adófizetés és templomépítés
Egy nép életrevalósága a mindenkori kötelességek felismerésében nyilatkozik meg
leginkább. S hogy mennyit ér ez az életrevalóság, azon mérhető le, hogy a maga sajátosan
földi érdekein túl felismeri-e azokat a kötelességeket is, melyek a nagyobb közösségnek az
érdekeit szolgálják.
Nagy célokért – amilyen a haza sorsa és jövője is – csak az a szív tud forrón dobogni,
amelyet a legmagasztosabb eszmények, a vallás eszményei és erői járnak át. Önfeláldozó
munkát, alázatos segítést engedelmességet és becsületes helytállást, törvénytiszteletet,
erkölcsöt elsősorban attól lehet várni, akinek lelkét Krisztus tanítása illette meg minderre. A
keresztény felfogás az, hogy a haza oltárára felajánlott áldozatokat az oltár áldozatának lelke
szenteli meg.
Mindezt azért volt érdemes elmondani, mert ittjártunkkor meggyőződhettünk róla, hogy
Sáta szorgalmas és törekvő népe boldogulásának titka nem kis mértékben az ő vallásos
életük erőiben is rejlik. A falu az egri főegyházmegye régi egyházas helye, ahol már a
XXVII. század végén működik plébánia. Az ősi plébánia 1734-ben alakul újjá. 1737-től
kezdődően rendszeresen vezetnek anyakönyvet. Első iskoláját az egri szeminárium alapítja.
Temploma 1808-ban újjáépült és a magyar barokk műemlékeként tartják nyilván. Oltárképe
is a régi egri székesegyház főoltáráról került ide. Franz Wagenschön alkotása és Szent János
vértanúságát ábrázolja a latiumi kapu előtt.
A hitélet fejlődésének jele, hogy a környező falvak – melyek Sáta leányegyházai voltak –
egymásután alakulnak plébániákká. A régi sátai plebánia területén ma összesen öt
működik (1954-es adat – a szerk.).
A súlyosan megrongálódott műemlék-templomot éppen most renoválják az egyházközség
híveinek önkéntes adományaiból. A falu lelkületére vall az is, hogy amikor a plebános
megkérdezte tőlük, hogy a templom kijavításával járó summás összeget tudják-e vállalni az
államnak járó adók mellett, egyöntetűen azt felelték: előbb kifizetjük az adónkat, azután
megadózzuk az Istennek is!
Így is lett. Félévi adófizetésüket 104 százalékra teljesítették, a templom pedig rövid időn
belül megújult külsőben várja híveit.
