Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.
Sáta szülötte, B. Mester Éva az Észak-Magyarország 2018. február 20-án megjelent számában
„Ha az ember belekotor a lelkébe, ebben a korban már sok mindent talál benne.”
Arnót. Negyven éven keresztül számokkal foglalkozott, közgazdászként dolgozott. A gyermekkort – amikor az írás, irodalom érdekelte – felváltotta a felnőttkor, a gondok, a kenyérharc. Az irodalom háttérbe szorult, egészen addig, amíg nyugdíjba nem ment. Akkor ugyanis visszatalált ahhoz, amit igazán szeret, a versekhez. Ahogy ő fogalmazott: a betűk már régóta ott tülekedtek…
B. Mester Éva ma már újra verseket ír. Gyermekkorában kezdte, éppúgy, ahogy sokunk, de akkor még csak a fióknak dolgozott. „A családban három magyar-történelem szakos tanár is volt, a bátyám, Becze Károly pedig az Észak-Magyarország egyik szerkesztőjeként dolgozott. Mondhatom, a génjeimben hordoztam az írást. Arról nem beszélve, hogy a betű, a könyv érték volt a családban” – mesélte Éva.
A cikk további része itt olvasható >>
(ÉM: Szántó Rita – Facebook – Zsoldos Árpád)
B. Mester Éva 2018 nyári kötete: Partodra vetett aranyhal >>
