Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.
Nekézsenytől Sajómercséig
Hitélet a borsodi Hegyháton
Évtizedekkel ezelőtt földrajzilag kevésbé ismert, idegenforgalmi szempontból feltáratlan, s a hitélet terén már-már fehér folt volt az a vidék, melyet az Upponyi hegység völgyei ölelnek magukhoz. De az évek múlnak, s ma már ezen a rendkívül megkapó szépségű tájon öt egyházközségben egyre jobban kibontakozik a lelki, szellemi, Istent-kereső élet igénye.
Március végén, a húsvéti ünnepek közeledtével felkerestük az öt község közös lelkipásztorát, Koós Ede atyát és segítőjét, Barta Gábor kántort és hitoktatót. Tőlük vártuk a választ, s bennük láttuk a „változás csodájának” kulcsát.
Utunk első állomása Nekézseny község volt, ahol ugyan református testvéreink élnek többségben, de az út menti kis Szent László kápolnát ma már rendszeresen felkeresik a katolikus hívek. A közeli temetőben Szeleczky Zita színművész síremléke hirdeti a szülőföldhöz kötődés örök erényét.
Sátán már várt bennünket Barta Gábor, aki nemcsak helyben, hanem mind az öt templomban ellátja a kántori és hittanári teendőket. A közel 200 éves, barokk stílusú Istenháza előtti park a helyi önkormányzat érdeme, míg a templom szentélyének és oltárának ízléses feldíszítése Barta Gábor édesanyját dicséri. A község temetődombján a helyi hívek elhatározásából és anyagi erejéből lourdes-i emlékhely épül.
Összeterelt „nyáj”
Következett Borsodbóta: festői tájképet nyújtó szerpentinen gurultunk le a vidéket uraló templomdomb aljában pihenő plébániaépülethez. Innen irányítja, itt fogja össze az öt község hitéletét Koós Ede atya. Első plébánosi állomáshelyét fiatalon, átlagon felüli ambícióval foglalta el. Érsekségének megbízásából lett annak a nyájnak a pásztora, mely valamikor nem volt így „összeterelve”, mint napjainkban. Otthonos környezetben beszélgettünk, miközben az atya célravezető terveit hallgatva erős hivatástudatáról, rendíthetetlen eltökéltségéről győződtünk meg.
Nehéz lenne mindazt kifejteni, ami visszaadta az itt élők hitét, az Egyházukhoz és Istenhez való ragaszkodásukat. De biztosan segítettek ebben a hitélet a személyiségükből áradó elkötelezettséggel és magabiztossággal szervező Ede atya és kántora Gábor. Meg kell említenünk, hogy Rózsafüzér társulatok vannak kibontakozóban, a Karitász csoportok aktívan működnek, a ministráns utánpótlás szerveződik, és kultúrműsorok erősítik a nemzeti összetartozást. A hívek informálását szolgálja a helyileg elkészített kis újság, az Isten Híre. ezt az ötletesen és tartalmasan szerkesztett kiadványt ingyenesen kaphatják meg az érdeklődők. S fémjelzi az itteni változásokat a színvonalas hitoktatás is. Illetve úgy tűnik, mára már a helyi vezetők is világosan látják, hogy a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat társadalmunk felemelkedését szolgálja.
Dél felé felballagtunk a Jézus Szent Nevét viselő „neo-román” stílusú, kívül-belül teljesen felújított templomhoz. Igényes festői munka teremti meg a belső tér barátságos hangulatát. Mindenfelé ötletes eligazító- és tájékoztató táblák…
Utunk utolsó állomása az upponyi Szent Cecília „templomocska”. Az országban ezen kívül csak egy nyugat-dunántúli filia választotta védőszentjének Cecíliát. A község idegenforgalmat vonzó hangulatába stílusosan illeszkedik az apró építmény.
Itt is, mint eddigi utunk során, feltűnő rend és tisztaság, s éppen az aktuális, dicsérendő díszítés fogadja a betérőket. Érezni, hogy gazdája van az egyházközségi tulajdonoknak. És ezeket az aktív, segítőkész híveket jól tartja össze az Isten szeretetének nyílt megvallása, valamint a fiatal plébános céltudatos munkája.
Sajnos időhiány miatt már nem jutottunk el az ötödik községbe, Sajómercsébe, a Szeplőtelen Fogantatás templomához, de ajánljuk úti célul, s pótoljuk majd mi is… Hazafelé tartva gondolatainkban megtaláltuk a Hegyhát hitélete újjászületésének titkát: …ahol a jó Pásztorok munkáját segítőkész „bojtárok” támogatják, ott a „nyáj” is helyes irányba tart.
Ó.Gy. írása megjelent az Új Misszió katolikus folyóirat 2009 májusi számában.
