Ez a sírhant az egyik legrégebbi eredetű, épségben fennmaradt temetkezési emlék a sátai temetőben. Ugyanakkor erről a sírról lehetett a legkevésbé tudni, hogy ki tért ide örök nyugovóra, ugyanis a sírkő felirata nagymértékben sérült az eltelt idő folyamán.
A sír a kápolna felőli, a ravatalozó mögött bejáraton közelíthető meg, a dombtetőn található a temetőben. A sírkőről (egyedi megjelenése miatt) az 1980-as évek végén vagy a ’90-es évek elején készítettem hagyományos, előhívásos módszerrel kidolgozott fényképet, amely alább látható. A fotó nem adta vissza felismerhetően a sírkő feliratát, ezért később kézírással rögzítettem azt.
Korábban gyűjtött hiányos, feldolgozásra kevésbé alkalmas információk, valamint a faluban szájhagyomány útján elterjedt szóbeszéd társult – tévesen – a nyughely történetéhez. Ennek alapján a sírban két olyan templomszolga nyugszik, akik a korabeli plébánia lángra lobbanásakor a tűzbe vesztek. Az elérhető dokumentumok viszont nem tartalmaztak adatot a plébániát sújtó tűzvészről, ezért ez a történeti szál a továbbiakban járhatatlan volt, emiatt inkább logikai úton közelítettem a megoldáshoz.
Az a személy, akit ide temettek, 1795. április 1. napján halt meg. A sátai anyakönyv 1795 április havi halálozási listáján került bejegyzésre egy bizonyos Michael Lenkey (Lenkey Mihály). Az anyakönyvi bejegyzés ide vonatkozó adataiból következően a sátai temető e sírjában Lenkey Mihály fekszik, aki – további helytörténeti adatokra alapozva – nem más, mint Lenkey János 1848-49-es honvéd tábornok nagyapja.
Hic qvips I.T. in Dno. Pirillisa Crosus Dnvs. Michael Lenkey de Eadrm V. Senina Acre Cipriavn.
Provis R. OL II T I L April A. C. MDCCXCV Saetai 8vae XI(?)
A sír állapotai az utóbbi években
Barta Zoltán
