Szabó István filmje: Budapesti mesék (1976)
Barta Zoltán
1976 márciusában sátai helyszínen is forgatták Szabó István: Budapesti mesék című filmjének jeleneteit. A film önmaga – ahogy a kritikákban olvasható – egy allegória, egyébként egy misztikus történet az egy ember-egy közösség témában. Híradó-szerűen indul a film, mint egy dokumentumfilm: egy villamos megy át a hídon, amit robbanás ráz meg. A villamos a Dunába zuhan, elmerül és sokáig úszik az árral. Később, egy éles ívű partszakaszon a szárazra kerül, ahol különféle emberek újra a sínre teszik, és elindulnak vele a távoli, talán létező, de a biztonságot jelentő kocsiszín felé. Közben természetesen különféle események történnek, valóságos és lélektani akadályokba ütköznek, az utazás Magyarország ötvenes-hatvanas évek-beli történelmének helyszínein vezet keresztül.
A Filmtörténet.hu ezt írja a filmről (link):
„A rendező úgy készített filmet imádott városáról, hogy az obligát beállításokat teljesen mellőzte. Budapest nevét ki sem ejtik a műben (ahhoz hasonlatosan, mint ahogy Ady nélkül idézi meg a költő szellemét a Ki látott engem? című versben). A Hunnia stúdióban forgatott dráma stábjának tagja volt Sára Sándor operatőr, Tamássy Zdenkó zeneszerző, Rózsa János vágó, Romvári József díszlettervező, kiváló magyar (Bálint András, Békés Rita, Bánsági Ildikó, Huszárik Zoltán) és lengyel (Franciszek Pieczka, Szymon Szurmiej, Maja Komorowska) szerepjátszók. A hazai kritika számos bíráló megjegyzéssel illette az alkotást – főleg a didaktikus hangszerelést s még inkább a leegyszerűsítő dramaturgiai megoldásokat kárhoztatva. Cannes sem hajolt meg előtte. Zelk Zoltán nem állt a sorba: áhítatos költeményben emelte be a filmet a magyar irodalomba.”
És hogy jön ide Sáta? – kérdezhetnénk. Úgy, hogy a film egyes jeleneteit az Eger-Putnok vasútvonal mentén forgatták, ahol húzták-tolták a sárga villamost. Ezek között a helyszínek között volt Sáta is, ahonnan néhány statisztát is bevontak a forgatásba. Annak idején a széles néptömegek számára nem voltak elérhetőek színes fényképezőgépek, így néhány fekete-fehér fotó maradt fenn az utókor számára, amit a statiszták készítettek.
Horeczky Lajos, életműdíjas gyártásvezető így emlékszik a Szabó Istvánnal forgatott (1976-ban éppen ebben a filmben dolgoztak együtt először) Budapesti mesék-re:
„Elmondjam, hogyan kezdődött az együttműködésünk? 1975 nyarán felkeresett a Budapesti mesék forgatókönyvével. Tájékoztatott, hogy a forgatókönyvet engedélyezték, az anyagi feltételek biztosítására is van ígéret. ősszel kezdődhet a forgatás. Elmondta azt is, hogy egy gyártásilag nagyon nehéz film forgatásáról van szó. (Népes szereplőgárda tol egy villamost az ország különböző vasútvonalain.) Mivel egész évre be voltam táblázva munkával, más gyártásvezetőket ajánlottam magam helyett. Ugyanakkor arról biztosítottam Pistát, hogyha 1976-ra tolódna a film gyártása, és részéről a felkérés akkor is aktuális lesz, készen vagyok annak vállalására. Néhány nap múlva – mialatt a forgatókönyvvel megismerkedtem – ismét találkoztunk. Kérdezte, hogy még mindig tartom-e ígéretemet? Végül a szeptemberi színészegyeztetések, és a MÁV vezérigazgatóságával történt elvi megállapodás után a következő év márciusában az Eger–Putnok vasútvonalon elkezdtük a film forgatását. „
Szabó István: Budapesti mesék (Wikipédia) >>
Budapesti mesék – imdb >>
Budapesti mesék DVD >>
Port.hu – Budapesti mesék (esetlegesen várható vetítési időponttal) >>
Az írás az Észak-Magyarországi Napló archívumából származik