Kedves Sátaiak!
December 8-án tartottuk a már hagyományosnak mondható év végi rendezvényünket, a „Mindenki Karácsonyát”.
Az advent időszakában mindannyian egy kicsit jobbak leszünk, igyekszünk másképp figyelni szeretteinkre, mint az év egyéb időszakában tesszük, várjuk a karácsony szívet melengető csodáját. Ilyenkor, mintegy számadásként, végig gondolja az ember az év történéseit, örömeit, bánatát, próbálja elengedni a negatív gondolatokat, hogy csak a szeretetnek adjon helyet.
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki a munkájával hozzájárult a rendezvény megtartásához. Neveket, intézményeket nem mondok, de hangsúlyozom, hogy van itt egy remek csapat, aminek a tagjaira bármikor lehet számítani. Már ismerik a dolgok sorrendjét, minden munkafázisra, logisztikára, egyébre megvan a megfelelő ember, akik tudnak csapatban dolgozni. Ez a lényeg. Néha morgolódások, idegeskedések, apró bakik után áll össze minden, de én így vagyok büszke rájuk, magunkra, mindannyiunkra.
Az adományozók, segítő személyek száma óriási. Ahogy néztem a mikuláscsomagokat, az üstben fortyogó levest, pörköltet, minden mást, ismételten rájöttem, hogy az összefogás, a jószándék, az adni akarás ereje hatalmas. Nemcsak máshol, nálunk is. Mindig akad olyan, aki szerint a szomszéd fűje a zöldebb, de azt gondolom, azok nem látják, vagy nem akarják látni az itteni csodákat. Azt, hogy a szegény is adakozik, gyakran erején felül is, azt, hogy több száz ember adománya, munkája, tevékenysége kellett egy ilyen esemény létrejöttéhez. Tehát ennyi segítőkészség, önzetlenség, jóság, szeretet. Aki nem csak elvár, hanem adni is tud, higgyék el, sokkal nyugodtabb lélekkel állhat majd annak idején a jóisten színe elé. Névvel vagy név nélkül, mindegy, az adni akarás ténye a lényeg.
Köszönöm még egyszer mindannyiuknak!
Ezzel a néhány sorral kívánok mindenkinek az advent további időszakában minden szépet, jót, elsősorban lelki nyugalmat!
Jó lenne a bántást végleg elfeledni,
szeretet ünnepét szépen ünnepelni.
Megőrizni végleg az együttlét varázsát,
felszítva a szívünk szunnyadó parázsát.
Karácsony csodáját kis csokrokba kötni,
Részlet Aranyosi Ervin: „Ha jön a Karácsony” című verséből
szeretet fényében gyakran megfürödni,
mosollyal, derűvel, szemünk sugarával,
s együtt élni mától ezzel a csodával!
Szalmás Zsoltné
polgármester
