Ünnepi készülődés: Advent, Mikulás, Karácsony

Adventi gyertyagyújtás a sátai templom előtt

A falu adventi koszorújának gyertyáit advent vasárnapjain gyújtjuk meg a Szentmise előtt:
1. gyertyagyújtás: 2016. november 27-én vasárnap, a Szentmise előtt
2. gyertyagyújtás: 2016. december 4-én vasárnap, a Szentmise előtt
3. gyertyagyújtás: 2016. december 11-én vasárnap, a Szentmise előtt
4. gyertyagyújtás: 2016. december 18-án vasárnap, a Szentmise előtt

 

Lovas, szekeres séta a Mikulással Sáta főutcáján

Maga a Mikulás látogat el Sátára 2016. december 6-án, kedden délután 16 órától!
Mikulás csomag 500 Ft/csomag áron igényelhető, amelyet a Mikulás ad át személyesen. Csomagot igényelni Balláné Kovács Erikánál és a Könyvtárban lehet.

 

Közös karácsonyfa díszítés a Hivatal udvarán

Adventi vásárral egybekötött közös karácsonyfa díszítésre várunk szeretettel minden kicsit és nagyot a sátai Polgármesteri Hivatal udvarán 2016. december 10-én szombaton, 14 órától.

 
 

Operett-előadáson a könyvtári közösség

A Sátai Községi Könyvtár minden évben, 2016-ban is lehetőséget kapott rendezvények szervezésére a kistérségi könyvtári területi ellátás keretein belül. A kínálatban minden korosztály megtalálhatta azt a szórakozási formát, amely hozzá a legközelebb állt. Ez évben az alábbi rendezvények valósultak meg e keretek között:

  • Március 15-én Findura Judit akkori gyemek-könyvtáros közreműködésével könyvtári kézműves foglalkozást tartottunk, a gyerekek nagyon jól érezték magukat, a foglalkozás nagy sikert aratott,
  • augusztus 27-én, a Bükki-Hegyhát Kulturális Fesztiválon Cselepák Balázs musical-előadásán vehettünk részt,
  • november 18-án Miskolcon, Ábrahám Pál “Viktória” című operett-előadását tekinthette meg a lelkes színházba járó társaság. Az alábbi kép ezen az úton készült.

Köszönjük, hogy a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár biztosította ezeket a lehetőségeket számunkra.

 

A selymek és a szalagok bűvöletében

TájGazda.hu – 2016. november 19. Antal Anita a Borsod megyei Sátán él családja körében és a selymek, taftok, csipkék varázslatában. Kb. 3 éve az interneten találkozott a szalagvirág készítéssel, ami teljesen elbűvölte őt, szerelem volt első látásra. Azonnal előkerültek nála az ehhez szükséges kellékek, a sok-sok szalag, ragasztópisztoly és a videó, amely alapján elkészítette első egyszerű, kis virágocskáját. Ez a hobbi azóta is tart nála és úgy érzi, hogy sírig tartó is marad. Megragadta a selymek, szalagok, organzák lágysága, finomsága, a színekkel való játék. Az egyszerű próbálkozásokat újabb és újabb formák követték. Az első „komolyabb” munkája egy rózsabimbókból álló felakasztható gömb volt, melyet a mai napig őrzi. Majd más típusú hajtogatással már rózsákból készített gömböket. Ezeket követték a cserepes gömbfák és a selyemvirágból készült, mára sok érdeklődőt vonzó örökcsokrok. Még húsvéti ünnep alkalmával is jelen vannak a szalagok, hiszen a saját készítésű gravírozott liba- és kacsatojásokat is szalagvirágokkal díszítve hozza a húsvéti nyuszi.

„Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész és ez te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál.” (P.S. i Love You)

Mindig is nagyon szerettem kézimunkázni, amit valószínűleg a szüleimtől örököltem. – meséli Anita. Édesanyám gyönyörűen horgol és hímez, édesapám a vájár munkája mellett igazi asztalos ezermester volt. Általános iskolás voltam, amikor édesanyámmal hímezni kezdtem. Édesapámnak is jobb keze voltam az asztalos műhelyben. Később kedvenc hobbim a kötés lett, amit újságokból, könyvekből sajátítottam el. Olyannyira, hogy gyermekeim születésekor már a család felsőruházatának nagy részét magam készítettem. A munkáimban szívem-lelkem-szeretetem benne van. Másként nem is tudnék alkotni, hiszen ilyenkor magamból adok valamit másoknak.

Legyen névnap, születésnap, gyermekszületés, szalagavató, ballagás, évzáró, esküvő. A virággal díszített alkotások minden alkalomra adhatók, mindig az adott eseményhez igazítva a termékek színvilágát, formáját, hangulatát. A kislányok nagy-nagy örömére hajráfok, hajpántok, csatok, hajgumik is készülnek leginkább kanzashi technikával. Otthonában több száz -féle színű, méretű selyem, taft és organza szalagok, csipkék, gyöngyök, strasszok várják, hogy tervei egy-egy részét valóra váltsa. Szívéhez nagyon közel állnak a selyemvirágokkal díszített ékszerdobozok, ládikák. A dobozokat először festi, lakkozza, a belsejét selyemmel kibéleli. A dobozokra készült virágokat leginkább szirmonként készít. Melegítés után kézzel hajtogatja meg a széleket, majd varrva, ragasztva alakítja ki a rózsákat, bimbókat, egyéb virágformákat, leveleket.

Másik nagyon kedvelt kézműves technikája a szalaghímzés, amellyel végtelen formák, variációk alakíthatók ki. Legszívesebben minden szabadidejében a hobbijának hódolna. A virágkészítést csak kedvtelésből kezdte, mára sok embernek szerzett már vele örömet. Először a barátai, rokonai kérték, hogy készítsen nekik is valami szépet, aztán így egyre több ember ismerte meg a munkáit. Több esküvőn is az általa készített dekorációk emelték a teríték pompáját, a rendezvény színvonalát. Pl. ilyen volt az egyik képen látható hattyúpár, amely az ifjú pár asztalát díszítette. Sok töprengés előzte meg a munkálatokat. Párja segítségével drótból hajlították meg a testet és a szárny formáját. Ezeket vonta be puha anyaggal, majd selyemmel. A kb. 3000 db hattyútollat egyenként hajtogatta meg fehér és fekete színekből. Az esküvőn is és azóta is sok elismerést kap érte. Az egyedi kérések a legnagyobb kihívások számára. Hiszen ilyenkor nemcsak a saját elképzelését, hanem a megrendelő személyiségét is figyelembe kell venni; kettőjükből alkot egy egészet.

Munkái annyira csodásak, hogy számos vásárra, kiállításra, falunapra és tanfolyam megtartására is hívták már. Nagy megtiszteltetésként érte, hogy az Együtt a mellrák ellen ózdi rendezvényére Ő készíthette el az asztali díszeket, örömmel járult hozzá ehhez a fontos figyelemfelhívó kampányhoz.

Anitának a szalaghajtogatás sok pozitív energiát ad, feltöltődik és kikapcsol az alkotás során. Sokszor észre sem veszi az idő múlását, úgy belemerül a munkába. Szerencsének érzi magát, hogy ez a tevékenység egyben a hobbija és a szenvedélye. Szeretne a jövőben sokat fejlődni, újabb és újabb alkotásokat létrehozni. Ha a lehetőségek adottak lesznek, szeretne egy vállalkozást elindítani és oktatni is ezeket a technikákat.

A cikk és a képgaléria a TájGazda.hu weboldalon tekinthető meg >>

Tóth Kamilla különdíja

Egy kortárs mű gyakran a legrutinosabb zongoraművészek számára is nehézséget okoz. Nem így Tóth Kamillának, aki a Cziffra György Zongoraverseny különdíját érdemelte ki Dubrovay László művének nagyszerű eljátszásával. A darab tartogatta kihívásokról is faggattuk a húszéves zongoraművészt.
– Felidéznéd, hogyan indultál el a pályán?
– Ötéves koromban kezdtem el egy kis szintetizátoron játszani. Óvodás koromban magántanárhoz jártam, majd hétévesen Ózdon bekerültem az Erkel Ferenc Zeneiskolába. Apukám is zenész, egy cigányzenekarban brácsás.
– Tudtommal eddig nem nagyon vettél részt versenyeken.
– Igen, életemben ez az első komolyabb verseny, amin elindultam, előtte csak kisebb, a zeneiskola szervezésében zajló megmérettetéseken próbáltam ki magam.
– Mondd, izgultál?
– Igen, sajnos szörnyen lámpalázas vagyok. Nem mellesleg tartottam kicsit az elvárásoktól.
– A zsűri vagy a saját elvárásaidtól?
– Is-is. Drukkoltam magamnak, hogy sikerüljön teljesítenem a versenyen. Hogy úgy zongorázzam, mint gyakorlás közben, és ne hátráltasson a zsűri jelenléte, a pontozás, tehát a megmérettetés folyamata.
– A versenyen Dubrovay Melankolikus darabok 1. című művével érdemelted ki a különdíjat. Mikor találkoztál a darabbal először?
– Dubrovay László lemezbemutató koncertjén hallottam először a darabot. Utána kotta alapján, egyedül tanultam meg.
– Mi volt benne a legszembetűnőbb nehézség?
– Teljesen eltér az eddig általam ismert daraboktól. Bevallom, a romantikus művekhez jobban vonzódom, mint a kortárs művekhez, meglepő módon mégis a kortárs darab sikerült a legjobban. Eleinte nehezen ment, majd, ahogy sikerült egyre jobban belemelegednem, megszoktam és végül sikerült eljátszanom.
– Megszoktad vagy megszeretted?
– Megszerettem. Ehhez tenném még hozzá, hogy kellő tisztelet és figyelem nélkül nem tudtam volna előadni a darabot. Különlegesnek érzem az elért eredményt, mert a különdíjat a zeneszerzőtől kaptam, aki a verseny után abbéli elégedettségét fejezte ki, hogy úgy játszottam el a művet, ahogyan ő eredetileg elképzelte.
– Egy-egy díjazás sokat lendíthet az előadók pályáján. Mit vársz a jövőtől?
– Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem másodéves hallgatója vagyok klasszikus zongora szakon. Miután elvégzem, jó lenne zongoristaként érvényt szereznem. Világosan látom, hogy meglehetősen nehéz, sok munkát igénylő pálya a zongoristáké, viszont egy-egy versenyen szerzett jó helyezés segíthet, hogy jobban felfigyeljen a művészre mind a szakma, mind pedig a közönség. Azonban a karrier alakulását a segítők, támogatók is befolyásolhatják.
– Téged támogat valamelyik tanárod?
– A Snétberger Zenei Tehetség Központban ismertem meg Balázs Jánost, ő figyelt fel rám.
– Nyugodtan mondhatjuk, hogy az ő felfedezettje vagy.
– Tulajdonképpen igen. (Nevet).

A Fidelio.hu cikke >>