Ő maga is meglepődik néha saját gondolatain

Sáta szülötte, B. Mester Éva az Észak-Magyarország 2018. február 20-án megjelent számában

“Ha az ember belekotor a lelkébe, ebben a korban már sok mindent talál benne.”

Arnót. Negyven éven keresztül számokkal foglalkozott, közgazdászként dolgozott. A gyermekkort – amikor az írás, irodalom érdekelte – felváltotta a felnőttkor, a gondok, a kenyérharc. Az irodalom háttérbe szorult, egészen addig, amíg nyugdíjba nem ment. Akkor ugyanis visszatalált ahhoz, amit igazán szeret, a versekhez. Ahogy ő fogalmazott: a betűk már régóta ott tülekedtek…
B. Mester Éva ma már újra verseket ír. Gyermekkorában kezdte, éppúgy, ahogy sokunk, de akkor még csak a fióknak dolgozott. “A családban három magyar-történelem szakos tanár is volt, a bátyám, Becze Károly pedig az Észak-Magyarország egyik szerkesztőjeként dolgozott. Mondhatom, a génjeimben hordoztam az írást. Arról nem beszélve, hogy a betű, a könyv érték volt a családban” – mesélte Éva.

A cikk további része itt olvasható >>
(ÉM: Szántó Rita – Facebook – Zsoldos Árpád)

 

 

Menedékház – Király Rózsa verseskötete

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akinek a költészet a “menedékháza” az élet küzdelmei elől…
Szeretettel
Keresztesné Király Rózsa

Király Rózsa

     Kelet-szlovákiai magyarnak születtem Bélyben. Gyermekkoromtól rajongtam a versekért, nagyon szerettem az irodalmat, rengeteget olvastam. A Királyhelmeci Gimnáziumban érettségiztem, majd 20 éves koromban Magyarországra jöttem férjhez a festői szépségű Bükk hegység lábánál elterülő Sáta községbe. Bár 45 éve élek itt, a lenyűgözően csodás természet a mai napig újra és újra megihlet és írásra inspirál. Az élet legfontosabb, legmeghatározóbb pillanatait is mindig próbáltam megörökíteni verseim által – ugyanúgy az örömteli, mint a fájó élményeket.
A “Menedékház” című versgyűjtemény Isten hűséges szolgálatáról, mély meggyőződéses református hitről, emberszeretetről tanúskodik, s ennek tükrében mutatja be – szüleit, testvéreit, férjét, gyermekeit, unokáit. Verseivel fejezi ki családjával és baráti körével való meghitt, szeretetteljes kapcsolatát. A költő számára egyfajta menedékházat jelent az írás, a költészet, a hétköznapok nehézségei és küzdelmei elől.
Ez a nem mindennapi kiadvány “ajándékul” készült Király Rózsa költő édesanyja halálának 20. évfordulója alkalmából, aki karácsonykor Szent estén született és ugyanakkor halt meg. Köszönet a könyv létrejöttéhez segítséget nyújtó lányomnak és a Mindenható Istennek!


A “Menedékház” című verseskötet megvásárolható a szerzőnél.

 

Ezen az úton jöttünk
(Ózd és környéke, Sáta)

Igen! – Akkor is ezen az úton jöttünk…
Hegyek és völgyek voltak, kanyargós utak.
Őszi ruhájában pompázott a táj.
A hulló levelek lassú keringőt lejtettek
A feltámadt szélben,
Majd bújócskáztak kicsit pajkosan
Az odvas fák, és puha zöld mohák
Rejtekhelyeiben.
A fenyők szálfaegyenesen törtek az égnek,
Örökzöld ruhájukban köszöntöttek minket.
A kis falu szétszórt házai,
Mint megszeppent gyerekek
Húzódtak meg csendesen
Ezen a meghitt, szép helyen…
Akkor már tudtam:
ÉN ITT SZERETNÉK ÉLNI VELED,
Ezen a csodálatos helyen,
Ahol az őzek szelídek,
A fákon mókusok ugrabugrálnak.
Ahol a friss levegőt harapni lehet,
Egész nap madarak csicseregnek.
EZ A SORS KEZE,
HOGY ENGEM RENDELT MELLÉD
IDE…

Keresztesné Király Rózsa további versei >>

 

 

Eke Zoltán – Szabadidejében csikós

Egy fantasztikus embert mutat be a Zsaru Magazin legfrissebb száma: Eke Zoltán főtörzszászlóst, aki amellett, hogy körzeti megbízott Sátán, szabadidejében csikósként pörgeti az ostort. “Eke Zoltán gyakran hord kéket: szolgálatban egyenruhát, szabadidejében pedig csikósinget és -gatyát. A szolgálati robogót és pisztolyt pedig lóra és karikás ostorra cseréli” – írja a cikk ajánlója.

Eke Zoltán gyerekkorában szeretett bele a lovakba és a csikós világba, nyolcévesen már lóháton baktatott a környéken. Sátán született, és itt ismerkedett meg a lovakkal, a környéken a fogathajtás volt az igazán népszerű. 1993-ban jelentkezett a rendőrséghez, és a BRFK lovas alosztályához kérte magát. Itt tanult meg igazán lovagolni, és az idomítás alapjait is itt sajátította el.

15 éve kezdett el komolyan csikóskodni, ekkor vette az első lovát is. A mostani lova Favory Vihar, egy hároméves lipicai csődör, kezdetben nagyon félt az ostor csattogásától, de már megtanulta, hogy nem kell tőle félnie, már akár a hátán ülve, a feje fölött is forgathatja a karikást Eke Zoltán.

Ha épp viharral tart egyik faluból a másikba, még fatolvajokat is szokott fogni, ekkor szolgálatba helyezi magát, és visszatartja a tolvajokat a rendőrség megérkezéséig.

Azt is megtudtuk, hogy Eke Zoltán patracon lovagol, ez egy nyeregszerűség, ami nincs a lóhoz rögzítve, ezért végig egyensúlyban kell lennie a lovasnak, hogy ne billenjen ki, vagy essen le. A csikósélet többi hagyományát is ápolja: gyakran készül náluk slambuc, és az ostorkészítést is tanulja.

Korábban a hortobágyi ménesgondnokok ruháját viselte, de ma már a szilvásváradi hagyományokat szeretné továbbvinni, ezért indigókék gatyát, inget és piros pitykés mellényt visel, és csikóskalapot, ami az eső ellen is véd – írja a Zsaru Magazin.
(Kép és szöveg: index.hu)

 

A 2016-os év basszusgitárosai között Bartók Vince

Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.

Nyilvánosságra került a JazzMa.hu Muzsikusi Szavazólista 2016-os végeredménye. A JazzMa.hu portál először szavaztatta meg a hazai jazzmuzikusokat az év különböző zenei előadói kategóriáiban, amelyben az év albuma, az év koncertje, az év együttese (stb.) sorában az év kiemelkedő zenészeiről is szavaztak. “Az év basszusgitárosa” kategóriában előkelő, 4. helyen végzett a sátai Bartók Vince. Gratulálunk!

Az év basszusgitárosa:
1. Fonay Tibor 21, 2. Horváth „Plutó” József 8, 3. Egri János 6, 4. Bartók Vince 4, 5-6-7. Barcza Horváth József, Hárs Viktor, Lattmann Béla 3-3, 8-9-10-11. Frey György, Hock Ernő, Mihalovics Dávid, Mits Gergő 2-2 (Szavazatot kapott még: Eged Márton, Heilig Tamás, Kiss Benedek, Kolta Gergely, Kovács Dávid, Szeifert Bálint, ifj. Tóth István)

A szavazás végeredménye a JazzMa.hu oldalán >>
Basszusgitár(os) ünnep a Szimpla Kertben >>

Interjú Bartók Vincével… >>

 

A selymek és a szalagok bűvöletében

Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.

TájGazda.hu – 2016. november 19. Antal Anita a Borsod megyei Sátán él családja körében és a selymek, taftok, csipkék varázslatában. Kb. 3 éve az interneten találkozott a szalagvirág készítéssel, ami teljesen elbűvölte őt, szerelem volt első látásra. Azonnal előkerültek nála az ehhez szükséges kellékek, a sok-sok szalag, ragasztópisztoly és a videó, amely alapján elkészítette első egyszerű, kis virágocskáját. Ez a hobbi azóta is tart nála és úgy érzi, hogy sírig tartó is marad. Megragadta a selymek, szalagok, organzák lágysága, finomsága, a színekkel való játék. Az egyszerű próbálkozásokat újabb és újabb formák követték. Az első „komolyabb” munkája egy rózsabimbókból álló felakasztható gömb volt, melyet a mai napig őrzi. Majd más típusú hajtogatással már rózsákból készített gömböket. Ezeket követték a cserepes gömbfák és a selyemvirágból készült, mára sok érdeklődőt vonzó örökcsokrok. Még húsvéti ünnep alkalmával is jelen vannak a szalagok, hiszen a saját készítésű gravírozott liba- és kacsatojásokat is szalagvirágokkal díszítve hozza a húsvéti nyuszi.

„Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész és ez te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál.” (P.S. i Love You)

Mindig is nagyon szerettem kézimunkázni, amit valószínűleg a szüleimtől örököltem. – meséli Anita. Édesanyám gyönyörűen horgol és hímez, édesapám a vájár munkája mellett igazi asztalos ezermester volt. Általános iskolás voltam, amikor édesanyámmal hímezni kezdtem. Édesapámnak is jobb keze voltam az asztalos műhelyben. Később kedvenc hobbim a kötés lett, amit újságokból, könyvekből sajátítottam el. Olyannyira, hogy gyermekeim születésekor már a család felsőruházatának nagy részét magam készítettem. A munkáimban szívem-lelkem-szeretetem benne van. Másként nem is tudnék alkotni, hiszen ilyenkor magamból adok valamit másoknak.

Legyen névnap, születésnap, gyermekszületés, szalagavató, ballagás, évzáró, esküvő. A virággal díszített alkotások minden alkalomra adhatók, mindig az adott eseményhez igazítva a termékek színvilágát, formáját, hangulatát. A kislányok nagy-nagy örömére hajráfok, hajpántok, csatok, hajgumik is készülnek leginkább kanzashi technikával. Otthonában több száz -féle színű, méretű selyem, taft és organza szalagok, csipkék, gyöngyök, strasszok várják, hogy tervei egy-egy részét valóra váltsa. Szívéhez nagyon közel állnak a selyemvirágokkal díszített ékszerdobozok, ládikák. A dobozokat először festi, lakkozza, a belsejét selyemmel kibéleli. A dobozokra készült virágokat leginkább szirmonként készít. Melegítés után kézzel hajtogatja meg a széleket, majd varrva, ragasztva alakítja ki a rózsákat, bimbókat, egyéb virágformákat, leveleket.

Másik nagyon kedvelt kézműves technikája a szalaghímzés, amellyel végtelen formák, variációk alakíthatók ki. Legszívesebben minden szabadidejében a hobbijának hódolna. A virágkészítést csak kedvtelésből kezdte, mára sok embernek szerzett már vele örömet. Először a barátai, rokonai kérték, hogy készítsen nekik is valami szépet, aztán így egyre több ember ismerte meg a munkáit. Több esküvőn is az általa készített dekorációk emelték a teríték pompáját, a rendezvény színvonalát. Pl. ilyen volt az egyik képen látható hattyúpár, amely az ifjú pár asztalát díszítette. Sok töprengés előzte meg a munkálatokat. Párja segítségével drótból hajlították meg a testet és a szárny formáját. Ezeket vonta be puha anyaggal, majd selyemmel. A kb. 3000 db hattyútollat egyenként hajtogatta meg fehér és fekete színekből. Az esküvőn is és azóta is sok elismerést kap érte. Az egyedi kérések a legnagyobb kihívások számára. Hiszen ilyenkor nemcsak a saját elképzelését, hanem a megrendelő személyiségét is figyelembe kell venni; kettőjükből alkot egy egészet.

Munkái annyira csodásak, hogy számos vásárra, kiállításra, falunapra és tanfolyam megtartására is hívták már. Nagy megtiszteltetésként érte, hogy az Együtt a mellrák ellen ózdi rendezvényére ő készíthette el az asztali díszeket, örömmel járult hozzá ehhez a fontos figyelemfelhívó kampányhoz.

Anitának a szalaghajtogatás sok pozitív energiát ad, feltöltődik és kikapcsol az alkotás során. Sokszor észre sem veszi az idő múlását, úgy belemerül a munkába. Szerencsének érzi magát, hogy ez a tevékenység egyben a hobbija és a szenvedélye. Szeretne a jövőben sokat fejlődni, újabb és újabb alkotásokat létrehozni. Ha a lehetőségek adottak lesznek, szeretne egy vállalkozást elindítani és oktatni is ezeket a technikákat.

A cikk és a képgaléria a TájGazda.hu weboldalon tekinthet? meg >>

Anita Facebook-oldala: