2024-03-19

Menedékház – Király Rózsa verseskötete

Ez a cikk már több mint egy éves, kérjük, hogy az oldalon szereplő tartalmat ennek figyelembe vételével olvassa.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akinek a költészet a „menedékháza” az élet küzdelmei elől…
Szeretettel
Keresztesné Király Rózsa

Király Rózsa

     Kelet-szlovákiai magyarnak születtem Bélyben. Gyermekkoromtól rajongtam a versekért, nagyon szerettem az irodalmat, rengeteget olvastam. A Királyhelmeci Gimnáziumban érettségiztem, majd 20 éves koromban Magyarországra jöttem férjhez a festői szépségű Bükk hegység lábánál elterülő Sáta községbe. Bár 45 éve élek itt, a lenyűgözően csodás természet a mai napig újra és újra megihlet és írásra inspirál. Az élet legfontosabb, legmeghatározóbb pillanatait is mindig próbáltam megörökíteni verseim által – ugyanúgy az örömteli, mint a fájó élményeket.
A „Menedékház” című versgyűjtemény Isten hűséges szolgálatáról, mély meggyőződéses református hitről, emberszeretetről tanúskodik, s ennek tükrében mutatja be – szüleit, testvéreit, férjét, gyermekeit, unokáit. Verseivel fejezi ki családjával és baráti körével való meghitt, szeretetteljes kapcsolatát. A költő számára egyfajta menedékházat jelent az írás, a költészet, a hétköznapok nehézségei és küzdelmei elől.
Ez a nem mindennapi kiadvány „ajándékul” készült Király Rózsa költő édesanyja halálának 20. évfordulója alkalmából, aki karácsonykor Szent estén született és ugyanakkor halt meg. Köszönet a könyv létrejöttéhez segítséget nyújtó lányomnak és a Mindenható Istennek!


A „Menedékház” című verseskötet megvásárolható a szerzőnél.

 

Ezen az úton jöttünk
(Ózd és környéke, Sáta)

Igen! – Akkor is ezen az úton jöttünk…
Hegyek és völgyek voltak, kanyargós utak.
Őszi ruhájában pompázott a táj.
A hulló levelek lassú keringőt lejtettek
A feltámadt szélben,
Majd bújócskáztak kicsit pajkosan
Az odvas fák, és puha zöld mohák
Rejtekhelyeiben.
A fenyők szálfaegyenesen törtek az égnek,
Örökzöld ruhájukban köszöntöttek minket.
A kis falu szétszórt házai,
Mint megszeppent gyerekek
Húzódtak meg csendesen
Ezen a meghitt, szép helyen…
Akkor már tudtam:
ÉN ITT SZERETNÉK ÉLNI VELED,
Ezen a csodálatos helyen,
Ahol az őzek szelídek,
A fákon mókusok ugrabugrálnak.
Ahol a friss levegőt harapni lehet,
Egész nap madarak csicseregnek.
EZ A SORS KEZE,
HOGY ENGEM RENDELT MELLÉD
IDE…

Keresztesné Király Rózsa további versei >>

 

 

Megszakítás