Eke Zsolt emlékére
1968-2005
2001-ben egykori falubelink jelentkezett honlapunkon keresztül a virtuális világból. Eke Zsolt, akkor már budapesti lakosként többek között kiváló grafikai munkáival kápráztatta el honlapjának látogatóit. Tusrajzok, pasztellek, olajképek, linóleummetszetek, akvarellek, vegyes technikával készült képek mestere a művész, de különféle intézmények számára készített heraldikai munkákat is, egyszerű, de jellemző címereket. Kiváló munkái között megemlítendő például a sátai Fáy-kastély kertjéről készített tusrajz is.
Miskolcon született, gyermekkorát Sátán töltötte, itt járt általános iskolába. Ózdon a József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a szentendrei Katonai Főiskolát végezte el, hadnaggyá avatták. Már nagyon korán kitűnt rendkívüli rajzkészségével. A Bükk-hegységben fekvő kis falut körülvevő táj szépsége ihlette első munkáit, a hegyek, kövek, várak.
Grafikáiból számos kiállítást rendezett, naptárakat szerkesztett, később festményeivel is elismerést szerzett. A Cipruson állomásozó magyar békefenntartó NATO-katonák kápolnájába Zsolt festette a Szent Istvánt ábrázoló oltárképet, amelyért a honvédelmi miniszter dicséretben részesítette.
Tusrajzaiból készültek éves naptárak 1996, 1997 és 1998 évre, sorrendben természeti képek, magyar várak, majd a magyar várak folytatása témakörben. A várakat az aktuális évben észlelt aktuális állapotukban örökítette meg Zsolt, pontosan a következőket: Diósgyőr, Sárospatak, Gyula, Tata, Veszprém, Sárvár, Visegrád, Füzér, Siklós, Hollókő, Sümeg, Buda. A második sorozat várai: Szerencs, Somló, Kőszeg, Győr, Eger, Várpalota, Nagyvázsony, Ónod, Pécs, Simontornya, Boldogkő, Pécsvárad valamint a városligeti Vajdahunyadvár.
Boldogkővár az 1998-as naptár egyik lapjáról
Munkáiról így beszélt:
„A természet iránti szeretet, tisztelet benne van minden alkotásomban. Fák, sziklák, kövek, melyek dacolnak az idővel, az elmúlással, talán egy olyan életfilozófiát hirdetnek, melyet sokan igényelnek. A rohanó hétköznapok észrevétlenül gyorsan leperegnek, tovaszállnak. A jelen múlttá válik és üldözzük a jövőt. Próbáljuk meg együtt megállítani az időt! Ugye, hogy nem egyszerű feladat? Kilépni a közhelyek világából, a személytelenséget feladva vállalni a félrevonulás bizonytalanságát, magányát. Csak egy pár percre jöjjenek velem a béke szigetére, az egyszerűség alkotta világba.”
